Édes drága kis tündérkéim, tegnap majd megzabáltam őket :)
Kedd óta nyomom az ágyat, gyakorlatilag meghalni sincs erőm (vagyis ma már egy icipicit jobb)

Roni tegnap jött haza az oviból, rohant be hozzám, mutatta büszkén a rajzait. Lerajzolta Rusty cicát (rendesen cirmosnak, szuper lett) és egy teljesen felismerhető dízelmozdonyt!

Ha majd fel tudom valahogy varázsolni, mutatom :)

Aztán elmentek játszani, én pihengettem, egyszer csak visszaszivárogtak hozzám, hoztak könyvet. Ott ültünk, olvasgattunk, aztán Ronika mondja nekem: Anya, hol fáj a pocakod? Adok rá gyógypuszit! És adott <3

Utána visszamentek a nappaliba játszani, majd Ákos készített nekik vacsira sült krumplit.

Egyszer csak jönnek, először Erik, majd Roni és nyújtogatják nekem a krumplijukat <3 Még most is csupa könny a szemem <3 Két kis buzgóka, összesen öt évesen, hogy lehet ennyi szeretet és gondoskodás bennük? :')