No kérem, zajlik ám az élet, megy a tervezgetés és a szervezgetés ezerrel.

Nagy egyeztetések és levelezések vannak a Denveres hétköznapokról, október első hétvégéjén megyünk majd szülőképzésre.
Az még nagyon kétséges, hogy miből fogjuk tudni előteremteni a havi jósokat rá.

Most még hagyján, de júniustól nem lesz GYED, csak a GYES :(

Úgyhogy hétvégén elmondjuk a családnak, hogy mizu.
Anyósék biztos segíteni fognak amiben csak tudnak (egy minimálbér és egy rokkantnyugdíj...)

Anyámnak már pedzegette Ákos, de nem kapott semmi választ. Hát persze, hogy nem... Anyám egy undorító, önző, hazug ember, csak és kizárólag saját maga érdekli, semmi és senki más.
Mondjuk ezt most beszopta (már elnézést), mert ha ő nem segít, mi sem fogunk. Nincs több kórházbafurikázás, nagybevásárlás, kutyafürdetés, stb.

Nem vagyok szemét, félre ne értsetek, de... Mi anyagilag, időben, fizikailag és mindenhogy rengeteget segítettünk neki, ezt soha-soha még csak meg sem köszönte. És soha nem segített nekünk semmiben.
Sőt, elhordott minket mindenféle szarnak. Hiába, no. Tégy jól a kutyával, megugat érte.

Szóval volt a "szülői" házunk. A nagyanyám építtette még, kizárólag ő. Amit muter úgy elhanyagolt, hogy a végén már se gáz, se víz nem volt, pedig sokszázezret adtam neki számlákra. Persze cigire mindig telt!
Meg piára. Mikor agyvérzést kapott, kiderült, hogy mindenhová tartozik, így az összes spórolt pénzünk elment arra, hogy kifizessük a tartozásait. Milliós nagyságrend.

Mikor kiderült, hogy jön Roni, felajánlotta, hogy lakjunk inkább ott, mégiscsak kertváros, nagy ház, nagy kert, jó környék, nem egy belvárosi lakás.
Belementünk.

Ákos nekilátott kitakarítani, ez EGY ÉV alatt sikerült úgy, hogy egy évig MINDEN szabadidejében ott volt, és lapátolta a szart és a szemetet (ez szó szerint értendő), a végén anyósomék jöttek segíteni, após szerelte a vizet, Ákos nagybátyja csinálta a kertet. Muter nem csinált SEMMIT, ekkor sem. Sosem.
Aztán egy szép nyári napon benyögte, hogy igazából neki a kutyája fontosabb, úgyhogy leszünk szívesek más hajlékot találni. Így is lett, elköltöztünk Vörösvárra, albiba, jósokért.

Persze jött a kucsorgás, hogy hát ő szegény miből tartsa fent a házat blabla, de itt már besokalltunk, és mondtam, hogy adja el. Meghirdettem, találtam vevőt, végül 18.000.000-ért ment el. Muter adott ebből 1.600.000 forintot, szerinte ennyivel tartozott nekünk, hiába mutogattuk a papírokat, hogy hibádzik egy misi.
Találtunk neki egy kis házat Vörösváron, lealkudtam 7.300.000-re.
Akkor már tele volt a hócipőm az albérlettel, úgyhogy elkezdtem házakat nézni, és megkérdeztem, hogy ha szeretnénk venni valamit, segít-e. Peeeeeeeeersze, hát az a pénz a miénk, és megérdemeljük, stb.
Hát nem találtunk jó kecót, de a pénz nagyon durván fogyott a számláról, úgyhogy előálltunk a nagy ötlettel, vegyünk nyaralót. (Ha ezt nem tesszük, már annak az árát is eltapsolta volna)
Ezt is sikerült lealkudnom 6.400.000-re, ebből a négyszázat mi fizettük Ákossal.

Tehát költött: 1,6+7,3+6 milliót, azaz 14,9 millió forintot. A maradék egy év alatt elfogyott úgy, hogy Muter havi rezsije max. 25.000 forint! Szóval ennyit segített nekünk. Semmit.

Ami még ennél is sokkal fájóbb, hogy kurvára nem kíváncsi ránk, soha fel nem hívna, ki nem jönne, pedig Ákos ezerszer mondta, hogy szóljon és hozza-viszi. Ennyit kéne tennie. Itt egyszer volt busszal, Vörin egyszer volt Ákossal. Pff.

Szóval az only esélyünk, hogy keresek vevőt a nyaralóra (nyilván ez jövő tavasszal lehet aktuális), és kifizetjük a lakáshitelt belőle. Mert ha visszamegyek dolgozni, hová teszem Eriket? És ki fejleszti Ronit?

Na megyek levest főzni Roninak.

:(